1954-ben születtem Sajószentpéteren, baptista hívő szülők első gyermekeként, és ott is nevelkedtem egészen serdülő koromig. Mivel édesapám lelkipásztor volt, vele költöztünk további szolgálati helyeire, először Felsőpeténybe, onnan pedig Szokolyára (A penci és váci gyülekezetekre is kiterjedő szolgálattal).
1972 májusában döntöttem az Úr Jézus mellett és még abban a hónapban be is merítkeztem. A bemerítést édesapám végezte, aki a II. Tim. 2:1 igéjével mondott rám áldást: „Te azért fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van”.
Gimnáziumi tanulmányimat Vácon, felsőfokú tanulmányaimat pedig Budapesten végeztem. Ez idő alatt a Budai Baptista Gyülekezetben ifjúsági vezetőként és karvezetőként szolgáltam. Abban az időszakban bennünket is elért az akkori ébredés szele, a budai ifjúság a Szentszellem örömével és erejével végezte munkáját a helyi gyülekezetben, majd más gyülekezetekben is, ahova meghívtak bennünket. Ez időben végeztem Ócsán első „szószéki”, igehirdetői szolgálatomat, ami máig felejthetetlen számomra, és ekkor vált személyes üzenetté az Ézs. 61-1-2 igéje is. „Az Úrnak Lelke van énrajtam….”
A budai gyülekezetből vettem magamnak feleséget is – Novák Máriát -, akivel tanulmányim végén Szokolyára költöztünk, és ott alapítottunk családot. 2 leány és egy fiú gyermekünk van, és jelenleg öt unokánk. Hálaadással vallhatjuk Józsuéval együtt: „Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk”, gyermekeinkkel, vejeinkkel együtt.
A szokolyai gyülekezetben igehirdetői, vezetői, zenei szolgálatokat végeztem. Az Úrtól 2002. év végén kapott nagyon egyértelmű látás és ígéret alapján 2003-ban Verőcén kezdtünk el építkezni és 2005. nyarán ide is költöztünk. Az épülő házunk arra már alkalmas szobáiban 2004 őszétől elkezdtük a házi csoportok tartását, 2005. szeptember első vasárnapján volt a jelenlegi helyünkön a gyülekezet első közös úrvacsorája. Ettől számítjuk gyülekezet létrejöttét, amelynek kezdettől fogva alapító- és vezetőségi tagja vagyok. Ez idő alatt a vezetői munkán túl igehirdetőként, ALFA-kurzusok vezetőjeként, hétköznapi alkalmak és házicsoportok vezetőjeként szolgáltam, és építőmérnök végzettségemnél fogva én végeztem új gyülkezeti házunk építkezésének koordinálását, irányítását is.
Feleségem, aki megbízható, hűséges támogatóm és segítőtársam és jó tanácsadóm, ez idő alatt a női- és gyermekmunkában szolgált, jelenleg a közbenjáró imacsoport vezetője és támasza a szükségben levőknek.
Személyes életünk verőcei szakasza összefonódott a gyülekezet életével, amelyet a benne élőkkel együtt szívből szeretünk! Szeretnénk minden erőnkkel szolgálni elhívó Urunkat és a gyülekezetet egészen addig, amíg Ő azt nem mondja: elég!