Nem is olyan régen megnéztük a "Mozart" -ot az Operettszínházban mi négyen: Kati, Anna, Áron és én. Azóta is foglalkoztatnak az ott látottak. Hol erősebben, hol gyengébben tör elő ugyanaz a kérdés: miért Wolfgang Amadeus Mozartot áldotta meg Isten világraszóló zsenialitással?
A tizennyolcadik századi másik zeneszerző, Salieri, nagyon vallásos és tiszta szívből vágyott arra, hogy képes legyen halhatatlan zenét szerezni Isten dicsőségére. Csak éppen a tehetsége nem volt meg neki hozzá. Pontosabban, nem volt annyira kiemelkedő. Dührohamokat kapott, kétségbeesett, szenvedett és nem értette, hogy miért a másik az, akinek sikerül.
A Bibliában is látunk hasonló helyzeteket: Ézsau a kötelességtudó, míg Jákób a csaló. Vagy Sámson, akinek jelleme meglepő, miközben természetfeletti az ereje. Miért épp Dávid, miközben bátyjai sokkal "jobban néznek ki"? Kik azok a puszta felől jövő próféták? Ki az a Debóra? Nem talált volna alkalmasabbakat Jézus a halászoknál? Jaj, Péter apostol! Vagy Pál, a a testében "tövist" hordó? Az elkóborolt egyért elhagyja a nyájat a "jó" pásztor, miközben a 99 egyedül marad? Mi van? Igazságos ez?
Egyszer odamentek a rabbihoz hárman és kérték: "Mester tégy igazságot közöttünk! A hat közös almafánk termését oszd el közöttünk! Isteni igazsággal." "Jó"- mondta a tanító. "Ti akartátok az Isteni elosztást." Aztán az egyiknek 1 részt adott, a másiknak 2 részt, a harmadiknak meg 3 részt jutattott. Na, lett is kiabálás: "ez igazságtalan, jogtalan!"- dühösködtek. "A rabbi csak csendesen mosolygott a szakálla alatt. "Isten így tenné"- zárta le a vitát. És a három almafa tulajdonos szégyenkezve elkullogott.
A kegyelem világában nincs értelme az emberi igazságnak, jogosságnak, érdemnek.
Sokan ezt nem értik. Amikor a nap felkel és sugarai egy gyertyát világítanak meg, akkor láthatjuk, hogy még a lángnak is árnyéka van...

Jött egy levél, amiben számonkéri valaki, hogy miért nem segítjük a "magyart"? Nem lepett ez meg, bár munkánk 95 %-át otthon végezzük, csak a maradék 5%-nyi a külföldi tevékenységünk, mégis, a médiát csak a kisebbik rész érdekli, az a látványosabb...

Valami éjszaka van itt, Phnom Phenben. Az időeltolódás miatt nem tudok aludni. Agyalok. Angyalok. Skypon láttam a család otthonmaradt részét. Aranyosak, szépek, áldottak. Gyönyörködtem bennük. Aztán megfogtam Kati kezét, és csak annyit mondtam: "Miért szeret engem így az Isten? Miért pont én, Uram?"