A lelkész, a riporter és a váradi ifjúság
[ 2009. december 08., 18:55 ]

Az ígéretnek megfelelően pokolbeli és mennyei történetekkel találkozott tegnapelőtt este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében a közönség. Feltűnően sokan érezték fontosnak részt venni SZENCZY SÁNDOR, a magyarországi Baptista Szeretetszolgálat elnöke és VUJITY TVRTKO tévériporter-műsorvezető előadásán.

A kétszázötven férőhelyes terem színültig megtelt hol derűs kacagással, hol könnycseppekkel. December 18-án Parajdon látnak majd vendégül kettőezer ötszáz gyereket az előadók; mindehhez a váradiak is számos cipősdoboznyi ajándékkal, illetve jelentékeny pénzadománnyal járultak hozzá, cserébe sztorizást kaptak.
A lehetetlen lehetségessé válik! – hangoztatta Szenczy Sándor, a bemerítve keresztelő egyház lelkésze bevezetőként. A világ legnagyobb segélyszolgálatai közé tartozó Baptista Szeretetszolgálat kitalálója és alapítója e meggyőződéssel indokolta az estét is. A Balogh Szilárdként Pécsett anyakönyvezett Vujity Tvrtko szólt ezután, mégpedig gyakran románul is. Az egyik magyarországi kereskedelmi tévécsatorna, a TV2 riportere – pár napja műsorvezetője is – a kommerszvilág kihívásairól is szólt, akárcsak Szenczy lelkipásztor, aki elmondta, messze nem „ciki” az ő barátságuk. Hangsúlyozta: az ilyen irányú kérdések is – amelyeket mindahányszor feltesznek nekik – jelzik, hogy mind a világi, mind a vallásos emberek mennyire türelmetlenek. Emberi hitvallást is tett Tamás Áron gondolatára alapozva: az a cél, hogy otthon legyenek az emberek otthonaikban.

A szeretetszolgálati elnök vallomásai tovább folyatódtak: beavatta a hallgatóságot, hogy sokáig úgy gondolta, másvalakinek van szüksége az ő segítségére, ám már rádöbbent, neki van szüksége a segítségnyújtásra.

Vujity Tvrtko is vallott. Elmondta, hogy ugyan szakmájának, az újságírásnak a legnagyobb szabálya az igazmondás, ő mégis az utóbbi tizenöt évet végighazudta. A hatásvadász kijelentést számos történet követte. A nagyrészt fiatal jelenlévők megtudhatták, hogy a hazugságokba azért kényszerült bele, hogy eljuthasson például az etiópiai lepratelepre vagy a kommunista „mennyországba”, Észak-Koreába.
Számos érdekes, találó történettel szolgáltak ezután az előadók. A személyi kultusszal megvert északi Koreában például azzal indokolták a szobrok előtt meg nem hajlást a reformációval egy időben létrejött bibliai alapelveket követő evangéliumi megújulási mozgalom, a baptista egyház tagjai, hogy magyar ember tisztelete jeléül vigyázzba áll. Ellenben Vujity nem tudhatta ezt, így kellemetlen helyzetbe került, amit úgy oldott meg, hogy tudatta: a magyarországi horvátok bizony csak hajlongnak.
Csecsenföldi, türkmenisztáni helyzetképek következtek, ezekben a néhol szórakoztató előadás ellenére kibontakoztak olyan mélyen emberi helyzetek is, amikor fontosabb a szenvedőknek az Ige, mint az élelem, az ital, a segítség. A hét háború, húsz katasztrófa helyszínén megfordult Szenczy lelkész elmondta, úgy segíthetett munkatársaival majd’ ötmillió embernek, hogy hitt: „Hittel mindez lehetséges!”
Befejezésként egy húszperces riportot vetítettek le. A megrendítő történetben – amelyet többen láttak már a kereskedelmi csatornán – egy szomáliai lány, Németh Szamira viszontagságai bontakozott ki, valamint édesapja hazájába, Magyarországra való eljutásának megrázó pillanatai könnyeztették meg a jelenlévőket.

A vetítés után elmondták, hogy azóta a kulturális különbségek miatt a félig magyar Szamira Nagy-Britanniában él. Az előadók hangoztatták, hogy ennyi gyötrelem után is tudott mosolyogni. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége adatai szerint az számít szegénynek, akinek egész életében mindösszesen 20 használati tárgya van – erre is apellálva kérték a támogatást.

Beszélgetéssel és könyvdedikálással zárult a maratoni hosszúságú, karitatív show-műsor.

Megyeri Tamás Róbert