Újra a New Life Fellowship gyülekezetében, Phnom Phenben. Soria, a dobos, egyszerűen csak kiugrott a plexifal mögül, ahol a dobolt. Fülig ért a mosolya. Kifejezetten örült, keze-lába-feje-mindene. Aztán csak átölelt és könnyessé vált a szeme. Olyan jó, hogy tudhatjuk, vannak a világon olyan országok, hívők, testvérek, barátok, akikre bármikor lehet számítani. Akik nem felejtenek el, akik imádkoznak értünk, szeretnek. Feltétel nélkül. Nemcsak akkor, ha azt tesszük, amit elvárnak tőlünk, hanem csak úgy, magukból fakadóan. Mint, akik biztosan tudói az Isteni elfogadásnak.
Az Ige csodálatosan megszólított. A helyi khmer pásztor prédikált. "Egy barátom örökbefogadott egy vidéki, nagyon rossz egészségi állapotban lévő, alultáplált kisfiút. AKARATA ELLENÉRE, hiszen csak 1-2 éves volt. A szeretetteljes gondoskodás következtében meggyógyult, teljesen a család részévé vált. Felszabadult, egészséges, boldog kisiskolássá vált. Isten hasonlóképpen fogad gyermekévé bennünket és gondoskodik rólunk, figyel ránk, szeret, elfogad, de figyelmeztet, int, bátorít is. Nem dolgoztunk meg érte, nem érdemeltük meg..."
Isten gyermekének lenni. Megbocsátani: lemondani a megtorlás jogáról. Igaznak nyilvánítani a másikat. Az örökbefogadott gyermeket látja bennünk, aki újra az ő isteni képmását hordozza...
Aztán Pisit énekelt. Egy új éneket. "Örökké Jahwe" Álltam. Kezem az ég felé lendült. Megszünt minden körülöttem. Isten drága jelenléte. Csak Ő és én. És újra láttam. Becsukott szemmel. Álltam a verőcei gyülekezet ablakában, kihajoltam és integettem azoknak, akik éppen kiszálltak az autójukból. Boldog családoknak, kiknek kezében Biblia, és akik teljesen ellepték a parkolót. Sokaság, egy céllal, az Egyért! A gyülekezetért, ami a Jézus krisztusban hívő emberek élő közössége, megszervezve a hármas cél- Isten dicsőítése, egymás építése és sokszorozódás-közösen történő betöltésére...
Aztán lejött a színpadról és szorosan átölelt, felesége és kicsi gyermeke is odajött. Dícséretnek vezetője!