Egyfajta tanulmányút is nekem a lassan egy hónapos vietnámi tartózkodás. Több okból is. Az egyik oldalról ez egyfajta feltöltődés. Biblia olvasás közben újabb és újabb témák mozgatják meg az elmémet. Kifejezett örömöt okoz, ha egy (!) mondatot csiszolgatok már 3 hete és mindig új mégis. A másik pedig az, hogy figyelek, szemlélődöm, szívom magamba a meglátott, észrevett pillanatokat, hogy mondandóvá érhessen majd.

Munkát kapok.
Lesz pénzem,
venni dinamitot.
És végre,
Mindent lerombolok.
nem lesz többé: átkozott,
Tobacco road..."
Valahogy Saigonban ez jött fel bennem, mikor láttam a szállodánkban, a szomszéd asztalnál a Dream Theater fiúkat? Ők ugyan progresszív metált játszanak, nem bluest, de mégis...

"Sokan vannak, akik nem hisznek Istenben, de a Gonosz létében senki sem kételkedik."

http://www.youtube.com/watch?v=Jvhl4At6AX8&feature=related

Bac Giang, Hanoitól egy órányi autózásra van. Vidék. Itt élünk már több mint két hete. Az első héten, amikor végigjártuk a hét intézményünket, azt mondtam, hogy ez klassz. Itt a világ végén, minden épület falán ott van a nevünk. FLAME, Hungarian Baptist Aid. Egy kis oázis a rettenetesen lepukkant épületek között. Minden helyre elmentünk. Berendeztük a termeket, előkészítettük a tanításhoz, tanuláshoz.

"Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek"

Esténként kimegyünk a város főterére. A gyerekek,mint a karámból kiszabaduló csikók... Apró,kis műanyag motorjaikkak száguldoznak. Ilyen, csak Magyarországon gyártott, lábbal hajtós szerkezetek nagy feltűnést okoznak a szuper, tologatós gyerekjátékok között. Egyszerű és szinte minden vietnámi apróság inkább a mi játékainkkal játszana. Meg is állapítottuk, hogy jó üzletet lehetne itt csinálni a magyar, műanyag kismotorokkal (rengetegen kérdezték meg tőlünk, hogy hol vettük és mennyiért.

1995 őszén nem gondoltam volna, hogy 2009-ben, mintegy 14 évvel később ilyeneket írogatok egy fehér papírlapra: Magyarország: Bicske, Budapest, Debrecen, Göd, Győr, Miskolc, Pápa, Pécs, Védett házak...700önkormányzat, 800ezer támogatott
Nemzetközi: Phnom Phen, Bac Giang...
Csodák. Emberek, barátok, testvérek. Odaszántak.Imádkozók. Akarói a szentnek, a jobbnak, a szebbnek, az ember gyógyulásának. Méltóságot adók. Szorgalmasak. Az Istentől kapottnak sáfárai. Munka-és szolgatársak.
És én csak nézek, hogy mennyire kitartóak is.

Láttam Kati arcát: "Na ez az! Van értelme izzadásnak, családtól, országtól való távolságnak, hosszú előkészületnek, sok-sok pénznek, az álomnak!" Itt, Vietnámban már 7+1 intézményünk van. Új építésűek. Szépek.
A +1 "magán"- intézmény, de az is a mi, vietnámi nyelvű tananyagunkat használja és a neve "HOPE-FLAME Center. Könnyekig megható látni a falon, hogy FLAME Nr.1. Hungarian Baptist Aid, FLAME Nr.2 Hungarian Baptist Aid, FLAME Nr.3. Hungarian Baptist Aid...FLAME Nr.4.Hungarian Baptist Aid...

Egy perce néztem meg a leveleimet. Itt ugye este 19,32 van. Adél, kedves munkatársam, aki most éppen talán a nevemben intézkedik otthon, az irodában, megkért, hogy írjak blogot, hogy tudjanak rólam a kollégák. Szoktam írni, de érteni vélem a kérés indokát...
Íme:

Mielőtt kijöttem volna ide, Vietnámba, Bac Giangba, a 45fokos, itteni szemmel is kibírhatatlan hőségbe, egy hitgyülis vezetőfélével beszélgettem. Nagyon konkrét,és nagyon pontos volt abban, ami arról szólt, hogy Németh Sándort ki, hogyan, mikor, milyen felekezetből jelentette fel, üldözte, próbálta lehetetlenné tenni, írt alá beadványokat, bántott meg igazságtalanul stb. Én meg csak hümmögtem. Nem igazán értettem, hogy ez miért is fontos. A számon tartás. Aztán mondtam is, hogy meg kell bocsátani, meg el kell felejteni, meg nem kell vele foglalkozni.