Parajdi csoportkép

A Malévval együtt.

A Sándor-palotában

www.mozsibacsi.hu
Egy nagyon emlékezetes három napot töltöttem parajdon. A szeretetszolgálat "panziójában". Cipősdobozokat vittünk. Vagy 1000-et. A Malév "Cipősdoboz járatával". Böjte Csaba "árváival". Végülis jól sikerült minden. A reggelire felszolgált töltött káposzta csülökkel sem okozot gondot.

Valami hajnal van. A család még alszik. Éjfél után érkeztem haza Szombathelyről. Pokoli Történetek-Mennyei Történetek Tvrtko-val. James és Gábor elkísértek. Az első csütörtöki napom, amikoris tudatosan egy verőceivel vagyok. Hogy jobban megismerjenek, belelássanak az életembe, életünkbe.

Sárga gumicsizmában, teljesen pontos ütemre, bal-jobb, kicsi emberke lábai, az Imaház pulpitusára feljőve, Pintér Béla dalaira. Fergeteges reagálás. Vagy 50 gyerek felemelt keze, tapsa, tánca. Többszáz ember hétköznap esti összejövetele, imádsága, figyelme, könnyei, imádsága, kérdései, élete. A roma-telep és én. "100évig éjjél!"

A mögöttem ülő kisfiú hangosan megkérdezte: "Ugye csak játékpuskával lőtték le a kisgyereket?"
Elgondolkodtam. Könnyeimmel küszködve ültem a váci művelődési ház nézőterén és igazi katarzist éltem át a baptista szeretetszolgálat Integrált Színházának előadásán. Sérült és nem sérült színészek szavai, játéka lenyűgözött. Igazi élmény. Arra jutottam, hogy érdemes még többet belefektetni!